2014. augusztus 19., kedd

37. nap - fehérje

Kaja szempontjából ügyes voltam, mindent betartottam és mértékkel ettem.
Viszont lelkileg meg vagyok zuhanva. Egyrészt, mert lassan haladnak a kilók mostanában. A kezdeti gyorsaság megtorpant. Másrészt úgy érzem, hogy a világ is ellenem van és mindenki utál és cikiz. Az anyaság és az itthon ülés, illetve az olvasás hiánya szellemi mélyrepülést okozott. Sőt amióta diétázok még lassabban fog az agyam. Úgy érzem magam, mint aki nem tudná megértetni magát a világgal. Félreérthetően fogalmazok. A lánykám minden energiám felemészti... Semmi másra nincs erőm. A netre szánok 2 órát a napomból kb... Aminek semmi értelme. Mindent csak átfutok, este meg fáradtan fekszem, reggel alig bírok felkelni. A diéta miatt a kávé is kimarad az életemből... A lakás szalad. Most úgy érzem, hogy mindent csinálok, de igazából semmire sem vagyok jó. Rossz így... Eddig sem voltam egy társasági lény, de megint elkezdtem "utálni" az embereket. Nincs kedvem senkivel beszélgetni. Lemegyek a lánnyal, állandóan a nyomában vagyok. Ma is a húsboltban szaladt a felvágottakhoz és a hűtő előtt víz volt. Esett egy akkora hátast, hogy ingyen kaptam a 20 dkg felvágottunk és a kezébe is nyomtak egy szelet marha párizsit.. Örülök, hogy a feje egyben maradt...
Futni is egyedül szeretnék menni, de a sorstársak hívnak. Mivel jó, ha az embernek vannak haverjai, így próbálok hozzájuk alkalmazkodni, de nem velük kocogok. Lemaradok és a saját tempómban kimerülésig hajtom magam, hogy a feszültséget kiadjam... A családdal is van konfliktus a különc evésem miatt, hogy vendégségbe kis ételessel járok... Jó ez a megértés... Asszem ennyi panasz mára elég....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése