29 éves vagyok egy 18 hónapos kislány anyukája. Van egy jóképű férjem, vettünk egy lakást, van egy autónk és egészségesek vagyunk.
Mindenem megvan, de mégis boldogtalan vagyok...Mi az oka? Az hogy meghíztam. Nem ám kicsit, hanem nagyon. A mérleg reggel 107,6 kg-ot mutatott. Nem néztem tükörbe kb február óta. Kb 20 kép készült rólam az elmúlt 2,5 évben... Nincs első közös karácsonyos, első szülinapos fotó rólam a lányommal. Azaz mintha nem is léteznék. Félek, hogy bölcsiben csúfolni fogják a kövér anyukája miatt vagy ő fogja úgy érezni, hogy ciki vagyok. A mai világban fontos a külsőség.
Alapból zárkózott vagyok, de kövérség még a kevés barátomat is eltávolította. Nem érzem jól magam emberek között, kerülöm a társaságot. Viszont a játszóterezések miatt ezt próbálom levetkőzni. Viszont én vagyok az egyetlen anyuka a közösségben, akiről ha hűvös van is szakad a víz, piheg... ja és lepukkant... Mondhatni havonta szétkopik a nadrág a lábam között... Iszonyatosan igénytelennek érzem magam...
Na meg már a mellkasom is néha nyom, szúr... nem tudok lapos párnán aludni, mert fulladok. Családi összejövések alkalmából a kövérségem mindig téma. Próbáltak már szépen és keményen is észhez téríteni. Kb 2 hete sikerült is....
90 napos diétával próbálkozok most. Igyekszem nem a kifogást keresni, hanem végigcsinálni.
2014. július 14. - 2015. október 11. között szeretnék 85 kg lenni. Azaz kb 23 kg-ot fogyni 90 nap alatt. Mivel nagy súlyból indulok bízom benne, hogy sikerül.
Miért kezdtem el a blogot? Szeretném leírni a rögös utam, esetleges buktatókat, na meg persze a sikereket is.
Hétfőn kezdem. Vettem Post it-et és hűtőre kiragasztottam. Minden nap letépek egyet, így vágom a centit :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése